No Calendar Events Found or Calendar not set to Public.

Kedves Horgásztársak!

Itt a nyár, kánikula, minket horgászokat ez a legkevésbé sem zavar, ha az időnk engedi kint ülünk a vízparton és várjuk a kapást. Mindent bevetünk, a francia mesterszakácsokat megszégyenítő ízorgiával próbáljuk meg a halakat rábírni, hogy bekapják a horgunkon felkínált csalit. Precizen vízmélységet mérünk, szélirányt, nézzük, hogy a frontok megfelelő hatásúak lesznek-e aznap, elképzeljük ha mi halak lennénk akkor itt táplálkoznánk és ezt ennénk.

Mégis előfordul, hogy a csalijaink mintha a sivatagba dobtuk volna be, semmi hozzá nem nyúl, persze a hal ott veri magát ahová dobtunk. A vízpartra fentebb állva (ahol van lehetőség) Method Waggler topmix 9jól láthatóan vonulgatnak a halak a víz felsőbb régiójában jobbra-balra, ilyenkor jogosan gondoljuk, hogy az energiamegmaradás törvénye után szabadon akkor enniük is kell (mert ugye az úszkálás sincs ingyen).

És akkor jön a gondolat, hogy akkor hogyan kellene a víznek abba a régiójába eljuttatni a csalit és ott az úszkáló halaknak felkínálni, erre már sok módszer létezik. A legegyszerűbb a víz közti úszózás, de ott bizonyos távolság után az etetőanyag becsúzlizása nehézkes. Vagy a ZIG Rig technika, illetve természetesen bármilyen fenekező készség átalakítható víz közti pecához is, lebegő csalikkal akár.

Mégis ami az én figyelmemet megragadta az a Method Waggler technika, röviden egy 20-30g önsúlyos úszó az alján egy kis etetőkosárral, majd a megfelelő eresztéken a csali szabadon lebegtetve, süllyesztve. Sajnos az úszók ára elég borsos egyelőre de én nagyon jó lehetőséget látok benne (pl Csorba tavi alkalmazásában) . Általában könnyű szerelékes match bottal szoktam pecázni, és a tapasztalatom, hogy ha beállt a hal az etetésre akkor bedobás után a csali nem tud leérni a fenékre. Abban is biztos vagyok, hogy a „nagyobb” halak (ez mindenkinek mást jelent, természetesen) is beforognak az etetésre mert már pár darabosabb pontyot, amurt is sikerült akasztani a horgászatok alkalmával. Mégis a leggyakrabban a kisebb testű fürgébb halak elhalásszák a lehulló csalit, illetve könnyű szerelékes bottal nem tudok nagyobb méretű csalit felkínálni, amivel tudnék szelektálni, mert ugye ez a szerelék nem erre van kitalálva.

Ezért kezdtem el kacsingatni efelé a módszer felé, nem fogok oldalakat írni a módszerről, mert a neten nálam sokall szakavatottabb horgászok szerintem mindent leírtak. Szóval aki szeret kísérletezgetni annak javaslom a módszer kipróbálását. (még én is előtte vagyok :D)

Amennyiben kipróbáltátok, és van tapasztalat, bátran írjátok meg a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. akár képekkel is.

Görbüljön!

Tisztelt Horgásztársak!


A Házgyári-tavon most már hagyományosnak mondható meghívásos horgászverseny kerül megrendezésre - CARP COMBAT OF HÁZGYÁRI -, ezért
2020. Június 25-én 06.00 órától
2020. Június 28-án 12.00 óráig
a Házgyári "nagy tavon" csak a versenyzők horgászhatnak!
A "kis tavon" a horgászat engedélyezett!


Köszönettel: NBHE

Április, melegszik az idő már minden valamirevaló horgász megcsapkodta már így vagy úgy a vizet az idén, kis sikeresen kik pedig reménykedve. Érzik a melegedést halaink is akik egyre aktívabbak és elkezdték a számukra (és számunkra is) egyik legfontosabb eseményt az ívást.

Csoprtokba verődve vonulnak az ivóhelyekre a dorozsmás keszegek, kárászok, pontyok, hogy szelíd csobanásokkal a partmenti vizekben elkezdjék nászukat. A nagyobb testű példányok, nem ilyen szégyenlősek, hangos loccsogással döntögetik a növényzetet táncuk közben. Ha figyelmesek és óvatosak vagyunk szabad szemmel is jól követhetjük a jelenséget, és horgász szenvedélyünket félretéve szemlélhetjük eme érdekes eseményt.

Magyarország természetes vizei a középkorban – az akkori európai mércével mérve – igen gazdag halállománnyal rendelkeztek. Több leírás is említi, hogy a Tisza egyharmad része volt csak víz, a többi hal… Pedig hajdanán még nem voltak telepítések, a mesebeli halbőség pusztán a természetes szaporulatból származott. Mi és hogyan változott meg, miért kevesebb a hal napjainkban? Visszatérhet a 100 évvel ezelőtti halbőség? Nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy belássuk, csupán telepítésekkel nem lehet komoly, fajgazdag halállományt létrehozni. Érdemes tehát közelebbről is megismerkedni a természetes ívással, és némi alapszintű szaporodásbiológiai jártasságra szert tenni.Halaink eredményes ívásához több tényező is szükséges, ezek közül a legfontosabbak a szaporodóképes állomány, a megfelelő ívóhely és az ivadékra vonatkoztatott eltartó képesség.

Természetes vizeinkben a látszat ellenére még mindig megvan az a törzsállomány, amely megfelelő körülmények között képes olyan mértékű szaporulat létrehozására, ami elvileg akár meg is közelíthetné a bevezető sorokban említett halbőséget. Ez elsőre talán merészen hangzik, hiszen mindenki a halállomány vészes fogyására panaszkodik – de érdemes egy kicsit elgondolkozni.Ha egy halfajból kevés az egyed, úgy ezek – a táplálékbázis nagysága miatt – jó kondícióban vannak, tehát sok ikrát képesek érlelni. Ponty esetében ez testtömeg-kilogrammonként elérheti a 250 ezer darab ikrát. Ha mondjuk 100 darab háromkilós ponty (a megfelelő számú hím segítségével) leívik, az 75 millió ikra, ha ennek 1-2 százaléka kikel, az kb. 1 millió ivadék (!). Ha ezek 1-2 százaléka felnő, a (törzs)állomány megtízszerezte saját magát. Vagyis a jelenlegi halállomány a magas utódszám miatt még mindig képes lenne csodákra. Horgászkörökben sokszor hallani, hogy a természetes szaporulat egyik legnagyobb gátja, hogy nincs a vizeinkben elég szaporodóképes egyed, mert napjaink halállományai (főleg a ponty) döntően telepítésből származnak. A telepített halak pedig generációk óta mesterséges szaporítással születtek, és az utódok már nem is képesek természetes módon leívni. Ezt egyrészt még senki sem bizonyította, másrészt számos tényt ismerünk, ami ellent is mond ennek. Ilyen tény például a tógazdasági vadívás vagy a kistavas ívatás, valamint a jó ívóhelyeken megfigyelt természetes ívás. Összefoglalva, a természetes vizeinkben élő halállományok mind méretük, mind pedig genetikai tulajdonságaik alapján képesek lennének önmaguk megújítására és növelésére, a hibát tehát máshol kell keresni.ivás kárász

Halaink többféle módon ívnak: némelyik lebegő ikrával szaporodik, a folyóvízi fajok közül több kövekre, sóderes aljzatra ívik – de legtöbbjük vízi vagy szárazföldi növényre. Folyóinkon a mederben, fűzgyökérre ívó fajok esetében megfelelőnek mondható az ívóhelyek állapota és mennyisége, de azért itt is észrevehető a csökkenés. A galériaerdő fűzeinek helyét egyre több helyen a nyárfák veszik át, ám a nyárfa gyökérzete más szerkezetű, nem kínál ívóhelyet. Ha a tendencia folytatódik, és nem avatkozunk be, néhány évtizeden belül komoly ívóhely-csökkenéssel lehet számolni. A hullámtéren, lágyszárú vegetációra ívó halfajok esetén már most is sokkal komolyabb a helyzet. A hullámterek füves rétjeit egyre több helyen felváltó bokros-cserjés társulások (sajnos főleg gyalogakác) nem, vagy csak nagyon kis mértékben alkalmasak a halak ívására. Békés halaink többsége (így a ponty) a tavaszi áradások által frissen elöntött füves területekre vonul ki ívni, a vízben lebegő fű jelenti számára az ideális ívási szubsztrátot (az anyagot, amelyre ikráit rakja). A pontyállomány csökkenése jól mutatja az ívóterületek fogyását. Minden további nélkül kijelenthetjük, hogy természetes vizeink halállományának ívását leginkább az ívóhelyek beszűkülése, helyenként elfogyása korlátozza. Ez azért is bosszantó, mert emberi beavatkozással ezen a gondon lehetne a leginkább segíteni!

Az ivadékeltartó képesség fogalma egyszerű. Gyakorlatilag arra vonatkozik, hogy a kikelt ivadéknak van-e folyamatosan megfelelő méretű táplálékbázisa, vagyis ahogy nő, van-e mindig a számára szükséges méretű, a szájába beférő plankton. Ez elvileg nem volna probléma, de néhány faj esetében már láthatók kedvezőtlen előjelek. Kutatások szerint a Balaton megszületett süllőállományának egy része például néhány centis korában egyszerűen éhen pusztul a megfelelő táplálékszervezetek hiánya miatt. Ennek lehetséges oka, hogy a tápláléklánc valamiért nem megfelelően épül fel. Ezt a problémát okozhatja például a busaállomány. Az őshonos magyar halfaunában nincs olyan faj, amely kizárólag planktont fogyaszt, viszont a plankton minden ivadéknak az alapvető tápláléka. Könnyen belátható, hogy egy nagy busaállomány komoly konkurenciát jelent minden ivadék számára, és nem csak a Balaton esetében. Az eredményes ívást azonban korlátozza két tényező. A vízjárás és a megfelelő ívóhelyek hiánya. A vízjárás elvileg időjárási kérdés, amibe nem tudunk beleszólni, az ívóhelyek hiánya viszont orvosolható. És ha ezt jól megoldjuk, akár még a vízjárásnak való kitettséget is csökkenthetjük.

Az ikratermelés szerint sok, közepes és kevés ikrát rakó halfajokat különböztetünk meg. Míg a sok ikrát kibocsátó halaknál szinte pazarló ívásmóddal találkozhatunk – vagyis szanaszét szórják az ikraszemek százezreit, addig a kevés ikrájú fajok többnyire harciasan védik, gondozzák lerakott ikrájukat.

453b87da2b15af248f55298769fae4a0A megtermékenyített ikra aktív helyváltoztatásra képtelen. Belsejében ellenben nagyon is

mozgalmas tevékenységnek lehetünk tanúi. A halak egyedi életében itt találkozhatunk először ikrahéjon belüli, embrionális viselkedéssel, egyes fajokra jellemző mozgásformákkal. Az embrionális kor végén – de még az ikrahéjon belül – kezdődnek meg azok a mozgások, amelyek már sajátos viselkedésformáknak tekinthetők. Már ekkor elkülöníthetők azok a viselkedéstípusok, amelyek egy-egy fajra jellemzők. Az embriófejlődés kezdetén megindul az új halacska szívműködése, légzése, mely az ikrafalhoz simuló és a későbbi szikzacskó hámjában futó érhálózat révén egyre önállóbbá, aktívabbá válik. A szikhólyagról lefűződő farok eleinte csak ritkán végez egy-két lassú mozgást, majd egyre gyakrabban és nagyobb erővel csapkod. Ezt követően megkezdődik a hallárva forgása az ikraburokban. Többek között azért végez ilyen körkörös mozgást a teljes gömbfelület mentén, hogy arányosan elosztott legyen a szén-dioxid leadása és az oxigén folyamatos felvétele.

Ahhoz, hogy a zárt élettérből, az ikraburokból kiszabadulhasson a halembrió, a kelés előtt ,egyenletes eloszlásban, nagy felületen ható, fehérjebontó enzimet termel. Ennek hatására az ikrahéj annyira elvékonyodik, meggyengül, hogy az embrió erőteljes mozgása, forgolódása és a test megfeszítése azt valósággal felrepeszti. Ezután a farki részükkel vagy a fejükkel bújnak ki a feleslegessé vált burokból. Az így kikelt új egyedet hallárvának nevezzük.

A frissen kelt halak testnyílásai (így a száj, a kopoltyú, a végbél) az esetek többségében még zártak. Ekkor a szikzacskó, az ikrából származó szikanyag biztosítja a táplálékot (ezt ún. belső táplálkozásnak nevezik). Fajtól függően, a szikzacskó tartalmának felélése, a felszívódás 3–30 napig tart. A kikelés pillanatában a lárva egy erőteljeset ugrik, és közben lerázza magáról az ikrahéjat. A kelés után egyes fajok lárvái nem úsznak el, hanem a szájtájék váladékot termelő mirigye segítségével az aljzatra tapadva az ikra korábbi helyén maradnak. Az is előfordul, hogy a lárvák a szűkebb ívóhelyet képező fészekben csoportosulnak. A mozdulatlan utódok oldalra vagy hasra fordulva fekszenek az aljzaton. A lárvaállapot végét három említésre méltó esemény követi: a külső táplálék felvétele, az úszóhólyag levegővel való feltöltése és a vízszintes úszás kezdete. Ezek a változások szinte egy időben alakulnak ki. 

Ezek az apró ivadékok megtalálják a saját útjukat tavainkban, és szép nagy egészséges ponttyá, keszeggé vagy egyéb hallá növik ki magukat, és hogy ha elég ügyesek vagyunk horogra csalhassuk őket és megküzdhessünk velük. Becsüljük hát meg magunkat, hogy részesei lehetünk ennek a körforgásnak, óvjuk vizeinket, ügyeljünk a környezetünkre, mert ilyen apróságokon múlik, hogy örökül adhassuk majd gyermekeinknek, unokáinknak a horgászat élményét és a természet szeretetét.

Kedves horgásztársak!

 

Kérjük, támogassa személyi jövedelem adójának 1%-val a Nagy Borsodi Horgász Egyesületet!

 

A Nagy Borsodi Horgász Egyesület adószáma : 18599725-1-05  

 

Kérjük, segítsen Ön is, hogy a Nagy Borsodi Horgász Egyesületet vizeinek halfaunáját gazdagíthassuk és kellemes környezetet tudjuk teremteni a horgászathoz, hogy ezáltal újabb élményekkel ajándékozhassuk meg önt!

 

Mit kell tennie?

A rendelkezés az SZJA 1 százalékáról nem kerül Önnek pénzébe, csak egy-két percet kell rászánnia az adóbevallás elkészítésekor.

Amennyiben a magánszemély rendelkezik elektronikus tárhellyel, nyilatkozatát a legegyszerűbb módon, elektronikus úton nyújthatja be:

  • az e-SZJA webes felületen az online kitöltő segítségével vagy

  • az ÁNYK keretprogram segítségével a bevallással együtt, annak EGYSZA lapját kitöltve vagy attól elkülönítve a 18EGYSZA nyomtatvány kitöltésével.

 

Papíros formában postai úton vagy lezárt borítékban a NAV ügyfélszolgálatain személyesen illetve meghatalmazott útján nyújthatja be:

  • a személyi jövedelemadó-bevallással együtt, annak EGYSZA lapját kitöltve,

  • az e-SZJA felületen megtalálható kitöltő program segítségével elkészített, majd kinyomtatott nyilatkozati lapon,

  • a 18EGYSZA jelű nyomtatványon vagy annak adattartalmával egyező nyilatkozati lapon, továbbá

  • amennyiben a munkáltató vállalja a nyilatkozatok összegyűjtését, 2019. május 10-ig lezárt borítékban leadva a munkáltatónak (A borítékon a leragasztás helyén szerepelnie kell a felajánló aláírásának).

Abban az esetben, ha a nyilatkozatokat eseti meghatalmazott kívánja benyújtani, a meghatalmazottnak a nyilatkozathoz csatolnia kell a magánszemély által adott, a nyilatkozat benyújtására jogosító meghatalmazását.

 

Köszönjük támogatását - adója 1 százalékát!

A legkitartóbb horgásztársaink még ilyenkor is kergetik a rablóhalakat, enyhébb idő esetén még a fehérhalakat is , de a legtöbben csak csalódottan nézünk ki az ablakon a szürke nyálkás időre, és várjuk a tavasz első rezdüléseit. Viszont ez az az időszak mikor elővehetjük az egész nyáron kezünkben tartott botjainkat, vagy az ezerszer feltúrt horgászládánkat, egyéb horgászcuccainkat, és rendbetehetjük őket.

Manapság olyan modern horgászbotokat gyártanak, hogy nem igazán esik bajuk a téli szünet alatt sem. Ápolást alig igényelnek, mégis remekül működnek. Ellenben letisztogathatjuk őket a rájuk ragadt szennyeződésekkor, és a kisebb sérüléseket is javíthatjuk. Vegyük elő házias énünket. Szükségünk lesz egy kis mosogatószerre, langyos vízre, egy törlőkendőre, és paraffinolajra, melyet könnyen beszerezhetünk a patikákban.Egy tálba vagy vödörbe öntsünk langyos vizet, ezt turbózzuk meg a mosogatószerrel, ezzel pedig mossuk át a botjainkat, addig, míg nem lesznek tökéletesen tiszták. Hagyjuk őket megszáradni, majd papírkendőre felvitt paraffinolajjal töröljük át a botok felszínét. Ezt, tíz perc száradás után töröljük át egy száraz papírtörlővel. Ezt a műveletet, ha kétszer-háromszor megismételjük egy évben, horgászbotjaink látszólag nem fognak öregedni. Horgászbotjainkat átellenőrizve találhatunk rajta kisebb sérüléseket, a lakkozott felületeken. Ha tényleg csak apróbb dologról van szó, azt kijavíthatjuk házilag. Zsírtalanítsuk le a sérült részt és környékét a mosószeres langyos vízzel, majd finom csiszolópapírral csiszoljuk át annyira, hogy a lakkréteg vastagsága már ne legyen érzékelhető. Színes lakkot bármely modellező boltban vehetünk. Színben, minőségben és méretben is nagy a választék. Ezzel lakkozzuk át a színhiánynál, és hagyjuk teljesen megszáradni. Utána vékonyan kenjünk fel egy réteg műgyantát, és már készen is vagyunk. A sérült gyűrűket érdemes

Orsóinkat érdemes kívül, és ha a kora megkívánja belül is átnézni, megtisztítani. Külső karbantartás során nedves, vagy szolikonos törlő ruhával le tudjuk törölni az orsóra tapadt szennyeződéseket. Ha kevésbé szennyezett, akkor elég lehet egy száraz portörlő ruha is, vagy egy porecset (a nehezebben hozzáférhető helyek miatt).  Ne mossuk az orsót bő vízzel,  vagy csap alatt , főként, ha a gyártó ezt fel is tünteti a használati utasításban! A külső tisztítás után jöhet az ápolás, egy szilikonos, vagy műszerolajos ruhával átfényesítjük a felületet, mellyel eltüntetjük az orsó belső tisztításához alkalmas anyagok okozta kifakulást, valamint új fényt adunk régi orsónknak. 

Én a belső karbantartást a mai orsóknál már ritkábban szoktam elvégezni, a régebbi modellek jobban igénylik, illetve mivel nálam egy orsó átlag élettartama 3-5 év jó esetben mire komolyabb karbantartást kellene alkalmazni rajta, már lecseréltem egy újabb modellre.

A belső tisztítás első lépéseként a borítófedél csavarjait kilazítjuk, majd óvatosan levesszük a fedelet, illetve nem, először döntsük el, hogy valóban szét akarjuk-e szedni kedvenc orsónkat. Párszor jártam már úgy hogy a „tíz perc alatt meglesz”-ből lett két perc szétszerelés és három óra összerakás, és a végén már azon gondolkoztam, hogy az adott orsógyártó vajon melyik rakétamérnököt csábította át anno a NASA-tól az orsó tervezéséhez. Ha nem érzünk magunkban elég bátorságot ahhoz, hogy helyesen kitisztítsuk az orsókat, akkor ne féljünk felkeresni egy szakembert valamelyik szakszervizben, ott garantálják is a munka minőségét. A csavarokat érdemes sorba helyezni, hogy ugyanúgy tudjuk őket visszatenni (hasznos, ha megvan még az orsó robbantott ábrás rajza a dobozból). Ez azért fontos, mert a helytelen csavarozásnak következményei lehetnek. A régi zsírt egy kis benzinnel könnyedén le tudjuk mosni a tányérkerékről, a csigáról és a kinyomó kerékről. Ezeket újrazsírozzuk, mielőtt összeszerelnénk. De vigyázzuk, ne legyen túl sok a zsír mennyisége, néha a kevesebb, több. A túlzott mennyiség az orsó lassulásához vezethet. a zsír választásánál inkább az alsó határértéket vegyük figyelembe, mint a felsőt, hiszen nem valószínű, hogy a 300 Celsius fokot meghaladja majd a hőmérséklet. A -20 Celsius fok viszont sajnos már gyakori télvíz idején, Magyarországon, így jó, ha ezt figyelembe vesszük. Ha nem érzünk magunkban elég bátorságot ahhoz, hogy helyesen kitisztítsuk az orsókat, akkor keressünk fel egy szakembert valamelyik szakszervizben, ott garantálják is a munka minőségét. Manapság gyakran hallani orsóolajokról, amit bátran használhatunk.   Külső karbantartás során nedves, vagy szolikonos törlő ruhával le tudjuk törölni az orsóra tapadt szennyeződéseket, melyet nehezítik azt. Ha kevésbé szennyezett, akkor elég lehet egy száraz portörlő ruha is, vagy egy porecset a nehezebben hozzáférhető helyekhez. Tilos az orsót bő vízzel, vagy csap alatt kimosni, főként, ha a gyártó ezt fel is tünteti a használati utasításban!  A külső tisztítás után jöhet az ápolás, egy szilikonos, vagy műszerolajos ruhával átfényesítjük a felületet, mellyel eltüntetjük az orsó belső tisztításához alkalmas anyagok okozta kifakulást, valamint új fényt adunk régi orsónknak. 

Rendet rakhatunk a horgászládánkban is, én teljesen ki szoktam üríteni, és először kitakarítom, majd úgy pakolom vissza bele az arra érdemes szerelékeket, kütyüket, az esetleg megmaradt etetőanyagokat legumizom. Ilyenkor szoktam lajstromozni, és megtervezni, hogy mi is az, ami az új szezon kezdéséhez szükséges. Majd pedig indulhat a beszerzés, hogy már csak várni keljen az első bizsergető tavaszi napsugarakat, amik nem fognak minket felkészületlenül érni minket a vízparton.

Alkategóriák